Nos ha már az erdőben vagyunk, nézzünk körül a korhadékok és tuskók környékén is!
A tuskókon növő gombák zöme ehető. Kivételt képeznek ezen megállapítás alól a taplófélék, amelyek nem mérgezőek ugyan, de hihetetlenül rostosak, így rághatatlanok és emészthetetlenek. Veszélyesebbek a kénvirág gombák, amelyek heveny emésztőúti mérgezést okoznak, hányással – hasmenéssel
Így tavasszal a sárga kénvirággal találkozhatunk.
Apró kis gallérjuk és szürkébe hajló lemezeik jól megkülönböztetik őket a többi tuskón termő gombától.
Korhadó ágakon találkozhatunk a júdásfüle gombával.
A kínai ételekből jól ismert fafülgomba hazai megfelelője, aki szereti fogyassza egészséggel.
Mélyebben fekvő területeken, ahol elöregedő fűzfák és nyárfák találhatók, előfordulnak a tőkegombák.
A nyárfagombák
Ezek egyaránt ehető és ízletes gombák, ha találkozunk velük vigyük bátran őket a konyhába közelebbi ismerkedés céljából.
Ugyancsak a lágy lombos fák tuskóján, korhadófélben lévő törzsén jelenhet meg a sárga gévagomba. Fiatalon ehető, idősebb korára azonban élvezhetetlenül szívóssá, keménnyé válik. Az eddigi lemezek gombáktól eltérően termőrétege lyukacsos, szivacsos.
Árokpartok, kertek, parkok, ligetek lakója a gyapjas tintagomba. Nevét, nem meglepő módon, gyapjas kis buksijáról, valamint idős korára tusszerűen fekete spóráiról kapta. Fiatalon ehető, összetéveszthető a kerti tintagombával, amely alkohol hatására mérgező anyagokra bomlik, ezért, ha fogyasztására szánjuk el magunkat, ne feledjük a közlekedésből ismert jó tanácsot:
Ön dönt! Iszik, vagy….
Forrás, egyben ajánlott irodalom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése