1870 júniusában kezdték meg az "Oskolaház" építését.
"...Az egész épület kemény kőből épült, melyeket Tisza Lajos... Ő Exelentiája adott ingyen. Tekintetes Harkányi Frigyes, kerületünk ez idő szerinti országgyűlési követe ajándékozott 200 forintot az iskolának. ...novemberben már oskola volt benne."
Kerestem anyagot a neten, de sajnos alig találtam valamit. Elkeserítő már az is, hogy így tönkretették, elpusztították. Sokan jártak fel ide a hétvégeken, hatalmas bulikat rendezve télen-nyáron.
Minden falunak van minimum egy emlékműje. A jobbaknak több is. Nekünk öt is jutott, meg egy emléktábla. Vegyük sorra ezeket. Az sorrend a múltban gyökerezik, nem a felállítás időpontjában.
Az előző posztban megemlítettem ezt a teret, mint rendbehozható (rehabilitálható?) része a falunak. Kisétáltam a térre és vadul fényképeztem, mintegy tényfeltáró dokumentálásképp, alátámasztani azt az elképzelésemet, hogy a falunak ez a tere inkább szorul felújjításra, rendbehozatalra, mint a Templom tér. Jó, ráfér arra is, de ahogy tegnap elhangzott, a falu életében az ünnepségek helyszínére kell legyen egy nagyobb hely, ahol állhatnak az emberek; szerintem a Kolozsvár tér erre sokkal alkalmasabb lenne.
Jártamban-keltemben nézegetem a kerítéseket. Sokmindent elárulnak az ottlakókról. Vannak szép új kerítések, olyanok, amin belátni a kertbe, házra, de vannak zárkózott lakók is, akik a kandi szemeket nem engedik kukucskálni.
Adyligetet elhagyva az "S" kanyarban áll az első kereszt. Még a svábok emelték, sajnos az apropóját, eredetét nem tudtam kinyomozni. Valószínüleg hálaadó kereszt, hazafelé állhattak meg az erre haladók, hogy épségben hazajutottak.
Kőkereszt - szinte a házam mellett áll, része az életemnek, nap, mint nap látom. Jó támpont, találkozóhely. Napközben kismamák pihennek itt, gyermekeik szabadon futkoshatnak körülötte. Esténként fiatalok gyűlnek össze a híd párkányán, a kereszt előtt.