Disznóság!

Itt a tél, a hideggel együtt, meg persze a disznóvágások ideje is. Nekem van egy picike földem Békés megyében, kiadtam művelésre, cserébe évente egy fél disznót vághatok. Érdekes lenne egy fél kucu az ólban, ezért kétévente esedékes a disznótor mifelénk. Karácsony után össze is jött az egyik, februárban vágom a másikat, mert odalent délen elmaradtak a hízóval. Nekem meg jobb dolgom is volt, mint füstöléssel foglalkozni (építkezés, munka), így nagyon nem bántam a dolgot. Most viszont örültem neki.

December 27-én délután leszáguldoztam Dévaványára, másnap hajnalban már bökték is szegény disznót. Perzselés, vakarás, locsolgatás meleg vízzel (ez az én reszortom volt). Hátára fektették szegény párát, levágták a fejét, felmetszették a hasát, kibelezték. Ketté is csapták gyorsan, lehetett hentelni. Most inkább a húsra összpontosítottam, kevéske kolbász lett csak. Viszont jó sok husi: karaj, tarja, comb, oldalas és májas hurka. Vére sajnos kifolyt a száján, ezért véres hurka nem lett. Nem baj, majd a következőnél. Szalonna se lett egetverően sok, ezek a mai kocák már hússertések, EU szabvány szerint egészségtelen a zsír, meg a szalonna. Csak tudnám, mivel eszik a túrós csuszát? A kerti szalonnasütésről már nem is beszélve…

Még aznap délután hazahoztam a tetemet. Gyorsan a húsokat bezacskóztam, mélyhűtőbe tettem a hurkákkal együtt. Kolbászt kivittem a hideg raktárba, fellógattam szikkadni. Dézsába a csülkök, szalonna lesózva, minden nap forgatva. A héten már a sólét is meg kell csináljam, mehet rá pácolódni. Kolbászokat közben füstöltettem, már kész is, most szikkadnak és nagyon finom illatot árasztanak. Sonkák és szalonnák 2 hét múlva kerülnek a füstre.

Húsvétkor ebből a sonkából lesz az ünnepi vacsora.