Vasúttal Nagykovácsiba 5/5.

Folyt.

Elindul ismét a vonat, és hamarosan eltűnik a Tündér-hegyen átvezető 200 méteres alagútban.

Kigyulladnak a lámpafények a kocsikban, hogy az alig egy perces utat se kelljen rémisztő sötétségben eltölteni. Újra világosodik, s amint kiérünk az alagútból, megáll a vonat. Ez a János-hegy megálló. Ha a vonat tartja a menetrendet, 37 perc alatt érhet ide a Szent Gellért tértől. A városiak bő fél óra alatt már a zugligeti erdők rengetegében lehetnek! Itt sok kiránduló száll le, a vonatban alig minden második helyen ülnek. Érdemes is itt leszállni, mert innen sikló visz fel az 529 méter magas János-hegyi Erzsébet-kilátóhoz, ahonnan Európa egyik legszebb városi körpanorámája gyönyörködteti az oda érkezőket. Ebből a megállóból gyalogosan lehet lejutni a Remete és Árnyas utak üdülőtelepére, s mindjárt a telep mellett jó megpihenni a Remete kiskocsmában a Remete út végénél. Ne csodálkozzunk, ha vidám gyerekzsivajt hallunk a kocsmával szemben, ott áll ugyanis majd másfél évtizede Révész Margit Gyógypedagógiai Gyermekszanatóriuma a sápadt városi gyerekek számára.

A János-hegy megállót elhagyva sűrű erdős hegyoldalban visz a vonat, s alig három perces utazással a János-hegy és a Báthory- (vagy Nagy Hárs-) hegy közötti nyeregben meghúzódó Szép Juhászné állomáson vagyunk. A történelmi hely már csak romjaival emlékeztet az egykor Európa-híres Pálos kolostor virágzására, aminek a törökök pusztítása vetett véget. S ugyancsak omladozó falak maradtak a majd másfél évszázadig virágzó Szép Juhászné fogadóból is.

A vonat a Szép Juhászné állomásnál, 20 kilométeres út után, hagyja el a főváros területét és éles kanyarral nyugatnak fordul a Budakeszi határában lévő, tüdőbetegeket kezelő Erzsébet-szanatórium (Korányi Tüdőszanatórium) irányába. Két perc alatt elérjük a Budakeszi Erzsébet Szanatórium állomást. Itt sok beteglátogató, vagy kivizsgálásra érkező utas száll le, s fel. Itt szállnak le a faluba igyekvők is, hogy innen aztán autóbusszal, vagy akár gyalogszerrel juthassanak el Budakeszi házaiba. Ettől az állomástól terveznek vasúti szárnyvonalat építeni Páty, Zsámbék, Herceghalom falvak irányába.

Budakeszi határát elhagyva, a vasút élesen északnak fordul, s a Petneházy-réttől nyugatra, a Julianna-major megálló után éri el a vasúti pálya 24. kilométerében a Nagykovácsira vezető utat, a Rózsakereszt állomást. Innen négy kilométeres szárnyvonal vezet Nagykovácsira, és a falu melletti szénbányákba. Ez a vonal biztosítja az 5400 kalóriás nagykovácsi szén szállítását a fővárosba. A szárnyvonal végén épült fel a vasútvonal áramellátó telepe, közel a szénbányákhoz. A vasút egyik fő jövedelmét éppen a szén- és építőanyag szállításából remélik. A szárnyvonalon óránként benzinmotoros sinautók közlekednek, amelyekről a Rózsakereszt állomáson lehet átszállni a fővonalon közlekedő villanyvonatokra. Vannak közvetlen járatok is Nagykovácsi és a Szent Gellért tér, valamint az ürömi végállomás között – különösen munkakezdéskor és a munka végeztével.

A Nagykovácsi elágazást elhagyva, vonatunk élesen keletnek fordul, s a magas dolomit sziklák között, a Remete-szurdokon át halad tovább. Ezt a szurdokot a Nagykovácsi felől érkező Ördög-árok vize vágta magának az elmúlt évszázadok során. A szurdok túlsó végén megérkezünk a vasútvonal 28. kilométerében lévő Máriaremete-Hidegkút állomásra. Alig háromnegyed óra alatt értük el ezt az állomást a Ferenc József hídtól. Innen nem messze van a közismert máriaremetei zarándokhely és a kertváros, valamint Pesthidegkút faluja is. A vonat máris tovább indul, s a kertes tanyák között átvágva, a Festékgyár megállót elhagyva eléri Solymár község szélén a Solymár állomást. Innen 7 kilométeres leágazás vezet Pilisszentiván kőszénbányáihoz, hogy biztosítsa az itteni, magas fűtőértékű szén szállítását a fővárosba. Solymár után a főváros egyetlen nagy fenyőerdején suhan a vonat, s a Várhegy állomás érintésével egy órás utazás után megérkezünk a Széchenyi-vasút végállomására, az Üröm állomásra. Itt átszállhatunk a Dorog, Esztergom felé közlekedő vonatokra, s itt lehet majd átszállni a tervbe vett, Csobánka – Pilisszentkereszt – Visegrád üdülő- és kiránduló helyek felé vezető szárnyvonali üdülővasútra is. A végállomás restijében egy kis üdítővel, egy pohár frissen csapolt pilisvörösvári sörrel frissítjük fel magunkat, majd visszaszállunk a fél órával később visszainduló vonatra. Visszafelé még egyszer végigélvezzük a suhanó erdei vonatot. Talán leszállunk a János-hegy, vagy a Jókai-berek állomáson, hogy egy jó kis séta, egy hegyi ebéd után valamelyik későbbi vonattal száguldjunk vissza a Szent Gellért térre. A vonatra váltott retúr turista jegyünkkel akárhányszor megszakíthatjuk utunkat, ha a jegyet a megszakítás helyén lepecsételtetjük.

Vége.

Részlet Salamin András: Buda-hegyvidéki vasutak című könyvéből.